Limanowai csata 105. évforduló

Megemlékezés a limanowai csata 105. évfordulójára

DSCN2250

368-as haditemető, Muhr Ottmár mauzóleumkápolnája /Fénykép: Csiszár Adrienne/

 

Limanowa városa immáron a 105. évfordulóján tartott megemlékezést az 1914-es limanowai csatáról. Eme jeles eseményre kapott meghívást a Miskolci Lengyel Önkormányzat is, amelyet 12 fővel képviseltünk.

2019. december 13-án pénteken a reggeli órákban indultunk el Limanowa felé. Magyarországtól kissé esős, szürke idővel búcsúztunk, ám a mire megérkeztünk, bár cseppet zord hideg volt, viszonylag szép idő fogadott minket.

Miután megebédeltünk, kis csapatunk elment Nowy Wiśnicz-be, ahol megtekintettük a XIV. század második felében épült gótikus várat, melyet később barokk és reneszánsz elemekkel bővítettek. A várat Jan Kmita építtette, mely egészen 1553-ig az utolsó leszármazott haláláig a család tulajdonában volt. 1593-ban megvásárolta Sebastian Lubomirski. Ő és a fia, Stanisław erősítette meg a vár külső falait és a bástyákat. A svédek támadásakor a vár, harc nélkül az ellenség kezére került, ahonnan elvittek minden értéket. A svédek kivonulása után továbbra is a Lubomirski család kezében maradt, azonban már nem sikerült ugyanúgy restaurálni.

A várban jelenleg nagyon szép, korabeli eszközgyűjtemény kiállítás tekinthető meg, festményekkel, bútorokkal, illetve itt található az első lengyel szakácskönyv is, mely a Compendium ferculorum címet viseli és amelyet 1682-ben Krakkóban adtak ki.

A várlátogatás után utunkat Lipnica Murowanában folytattuk, ahol megnéztük Szent Leonard gótikus fatemplomát. A templom nagyon kicsi és az egész fából készült – szögek nélkül. A falán a festmények eredeti állapotukban maradtak fenn, kivéve az alsó kb. 1-1,5 métert, amelyet egy árvíz elmosott. A templom szerepel az UNESCO Világörökség listáján.

Péntek este, Władysław Bieda, Limanowa polgármesterének meghívására kellemes ismerkedő vacsorán vettünk részt, amelyre a miskolci lengyelség tagjain kívül delegáció érkezett Budapestről, Sopronból, valamint Székesfehérvárról a  Fehérvári Huszárok. Az est, illetve a megemlékezés kiemelt díszvendége az 1914-es csata kimenetelében döntő szerepet játszó Muhr Ottmár ezredes, a 9-es Nádasdy huszárok parancsnokának unokája, Muhr Albert volt.

photo_2019-12-17_13-16-53

Muhr Albert. Festményen a nagyapja, Muhr Ottmár. Ajándék Marek Sukienniktől.

Másnap, december 14-én a jabłoncai temetőben került sor a limanowai csatára való megemlékezésre illetve a hősi halált halt lengyel és magyar katonáknak a tiszteletadására. Itt alusszák örök álmukat azok a magyar – miskolci, székesfehérvári, soproni és szegedi – huszárok, honvédek, gyalogosok és tüzérek, valamint a lengyel katonák Piłsudski seregéből, akik nélkül az oroszok egészen Krakkóig vagy tovább is menetelhettek volna.

A megemlékezés a magyar és lengyel zászlók felvonásával illetve a két nemzeti himnusz eléneklésével kezdődött a 368-as haditemetőben Muhr Ottmár mauzóleumkápolnája előtti téren.

Marek Sukiennik úr, a Jabłoniec 1914 Limanowai Történelmi Hagyományőrző Egyesület elnöke kezdte a megemlékezést bemutatva a megjelent vendégeket. Ezt követően Władysław Bieda polgármester köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kiemelte a két nép közös múltját és, hogy kötelességük emlékezni a limanowai csatában elhuny magyar és lengyel katonákra, akiknek sikerült megállítani az „orosz gőzhengert”. A polgármester úr után Józef Leśniak, a Kis-Lengyelországi vajdaság helyettes kormányzója mondott beszédet, amelyben fontosnak tartotta elmondani, hogy 1914-ben a magyar huszárok, váll-vállvetve Józef Piłsudski csapatával harcoltak az oroszok ellen „a ti és a mi szabadságunkért”.  Leśniak úr után Dr. Körmendy Adrienne a krakkói főkonzul mondott lengyel nyelven beszédet.

A szentmisét Waldemar Rawiński alezredes lelkész celebrálta. Ezt követően Stanisław Dębski, a limanowai katonák parancsnoka felolvasta az elesett katonák névsorát. Tisztelet a hősöknek!

Limanowa városa kedves gesztusként „Limanowa város Barátja” kitüntetéssel jutalmazta többek között: Dr. Körmendy Adrienne főkonzul asszonyt, Nedeczky Sándor konzult, Kazimierz Pasiut Jabłoniec 1914 Limanowai Történelmi Hagyományőrző Egyesület tagját, és Fekete Dénest, a Miskolci Lengyel Önkormányzat korábbi elnökét. Gratulálunk!

/Fényképek: Csiszár Adrienne/

Az ünnepélyes megemlékezés után a város vezetése, a meghívott díszvendégek, valamint a delegációk egy közös díszebéden vettek részt, amely végén Władysław Bieda polgármester úr jelképes ajándékot adott át valamennyi résztvevő számára.

Miskolc városának, valamint a Polgármesteri Hivatal és Veres Pál polgármester úr képviseletében Donát Erika Zsuzsanna önkormányzati referens adta át városunk ajándékát Bieda polgármester úr és Jolanta Juszkiewcz, a limanowai közgyűlés elnökasszonya számára, majd Bárcziné Sowa Halina, az MLNÖ elnöke és Szabó Mónika elnökhelyettes adta át a Lengyel Önkormányzat ajándékát Bieda úrnak, valamint Marek Sukiennik úrnak.

/Fényképek: Csiszár Adrienne/

A kellemes hangulatban elköltött ebéd után Marek meghívására a székesfehérvári huszárokkal egyetemben vidám estén vettünk részt, ahol hagyományos lengyel bigos (toroskáposzta) és báránysütés várt minket. Nagyon jó volt beszélgetni a helyi Kasztanka (Gesztenye) Lovas Hagyományőrzők tagjaival, akik nagyon sok érdekességet mondtak el mind az 1914-es eseményekről, mind a mai Lengyelországi viszonyokról.

Vasárnap a csapat egy része részt vett a szentmisén, a többiek pedig a városban nézelődtek vagy pedig a hotelben csomagoltak. Tizenegy óra felé elindultunk Magyarország felé, két kitérővel.

Először megálltunk Stary Sącz-ban (Ószandec), ahol először megnéztük a városka főterét, majd bementünk a Szent Kinga alapította klarissza kolostorba. Sajnos a kolostor belső része zárva volt, de még így is láthattuk, milyen gyönyörű belül és kívül az egész épület.

Ószandec után Krynica-Zdrójba utaztunk, ahol megnéztük a város nevezetes ivókúra csarnokát (a régit és az újat is), ahol gyógyvizeket lehet inni és venni, különböző belsőszervi és mozgásszervi megbetegedésekre.

Csoport Kry

Adam Miczkiewicz szobornál Krynica-Zdrójban. /Fénykép: Csiszár Adrienne/

Ezek után búcsút mondtunk Lengyelországnak és egyenesen Miskolc felé vettük az irányt.

Egy újabb csodálatos úton vehettünk részt, ahol bebizonyosodott számomra, hogy a lengyel-magyar barátság él.

Köszönetünket fejezzük ki Limanowa városának a meghívásért és a barátságos, mi több, testvéri fogadtatásért.

Reméljük, a közeljövőben mi is viszonozhatjuk feléjük a meghívást.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s